2019. április 25.

… megszelídítettem … (1.rész)

Van, ami örök. Van, ami nem változik, hiszen mondanivalója, tartalma, filozófiája biztos alapokon nyugszik. Sokszor (mondhatom, egyre többször) beszélgetünk barátokkal arról, merre tart a világ, mi és hol változott meg végérvényesen s arról is, a mi helyünk hol van ebben a zűrzavarosnak tűnő, örökkön – örökké rohanó bolygón.

Az 1943-ban kiadott A kis herceg, mely a XX. század legjobb könyve címet is elnyerte, világszerte mintegy háromszáz nyelvre is lefordították, eredetileg gyerekeknek íródott. Az ok, amiatt még ma is milliók vásárolják évente egészen egyszerű. Olyan örökérvényű igazságokat szolgáltat egyszerű nyelvezettel, melyet még az is meghall, aki a mindennapokban ezeket észre sem veszi. Az, hogy miért nem cselekszi is, már kérdés marad csupán a levegőben.
Mit tanulhatunk meg a pilótától, aki a sivatag közepén landol, s mit a fiatal hercegtől, aki épp arra járt?

A pénz sem minden – vajon az idő az e
Számtalan tanítványom válaszolja, mikor a jövőről, a munkalehetőségekről esik szó, semmi más nem motiválja, csak a pénz. A jó kereseti lehetőség, a fizetés és a béren kívüli juttatások számítanak, minden más másodlagos. Eszembe jut ilyenkor a negyedik bolygó, melyen az üzletember végtelen elfoglalt a csillagok számlálásával, csak azért, mert élvezi, hogy birtokolhatja őket. Úgy érzi, ezek teszik gazdaggá. Boldog e? Nem tudja, hiszen nincs erre ideje, lefoglalja vagyonának csodálata. Birtokolni akar.
Ingoványos talaj ma pénzről beszélni, hiszen mindenki rohan, sokaknak több kell. Aztán még több. Ami mozdítható, megveszik. Az üzletekben kígyóznak a sorok, még akkor is, ha csak pillanatokra szerez örömet a megvásárolt árucikk. A minőség és a mennyiség ollója tökéletesen kinyílt.
Emlékeztek ugye arra a bolygólakóra, aki minden reggel gondosan felsöpröget. Törődése, gondoskodása teszi lehetővé számára, hogy élhető környezetet alakítson ki. Figyelünk e mi itt a bolygón a környezetünkre. Elég e, amit teszünk? Tudunk e megfelelően cselekedni ebben a felgyorsult, elektronizált – digitalizált világban? Elég e, ha csapatokba verődve szemetet szedünk, ha közben ugyanannyi fölösleget termelünk a fölösleges vásárlással? Esetleg észrevesszük e saját portánkon a szemetet, miközben a szomszédot bíráljuk … mindenféle értelemben.

A róka arra panaszkodik, hogy az embereknek nincs ideje bármit is megérteni, hiszen el vannak foglalva a modern élet adta lehetőségekkel. Amihez ugye pénz kell. Ez az örök körforgás, a huszonegyes csapdája. Kimondja, minden megvásárolható, kivéve a legfontosabbat: barátságot sehol sem árulnak. A barátságokért, a kapcsolatokért meg kell dolgozni kőkeményen. Az pedig időigényes. A ma emberének nincs ideje erre, hiszen a pénzt, a megélhetést kergeti, a jobbat, a szebbet, a mindent. Nagyon nehéz megállni, lelassítani és élvezni a mindennapokat. Minek a közeli barátok, ha van több száz vagy ezer virtuálisan? Elég ráírni, ott felköszönteni, s irigykedni, merre jár a másik, mit eszik, mit főz, gyúrt e.

gj