2019. április 27.

… megszelídítettem … (2.rész)

Passzív az agresszió?

A könyv a II. világháború alatt íródott, abban az időben, amikor az erőszak a tetőfokára hágott. Az emberek szerte a világon öldökölték egymást, s az agresszív hajszában egy dolgot felejtettek el: Embernek maradni. Ostoba, értelmetlen módon bántották egymást.

Változott e ma valami? A módszer talán. A háború mindig jelen, valaki mindig hadban áll. A harcban azonban mindig van vesztes mind a két oldalon. Értelmetlenül. Gonosz, embertelen módszerek is léteznek, mióta világ a világ. Mi változott mégis? A passzív agresszió, mely egészen csontig hatol. A chatelések, a letiltások, az iskolai bántalmazás, a lelki terror egészen kicsi kortól a gyerekek életének a része. Méricskélnek, összehasonlítanak, megfelelnek, elvárnak, küzdenek, majd hazudnak. A felnőtteknek, a társaiknak és önmaguknak is. A konfliktusok a múltba tűnnek lezáratlanul, feldolgozatlanul, miután az érzelmeiket nem tudják és nem is akarják megélni, kimutatni pedig semmiképpen. A maszk, mely beborítja őket, ideig – óráig védelmet nyújt; mégsem mentheti meg őket. Azt hiszik, a világ az, mely virtuálisan bontakozik ki előttük.
Mit tehetünk?

Hajnal előtt a legsötétebb az égbolt
A történetben a kis virág elmagyarázza, hogyan és miért kell elviselnie a hernyókat, melyek a levelein portyáznak – hiszen ő még látni akarja a pillangókat. Talán ez adhat nekünk is okot a türelemre, amikor a ma kamaszával szállunk vitába. Mennyire más a mai világ s benne a ma kamasza, mint akár két vagy három évtizeddel ezelőtt. Ez a metafora ad reményt, hogy ha kellő türelemmel és odafigyeléssel, őszinteséggel kezeljük a felnövekvő nemzedéket, mégis meghúzva számukra a határokat, biztosítva a kereteket, akkor kiegyensúlyozott felnőttként élnek majd. Pont olyan időszak ez, mint a sötét éjszaka, mikor forgolódunk, s nem jön álom a szemünkre. A sötétség, mely beborít, mindig hajnal előtt jön el; ugyanígy a telet is ki kell húznunk, mielőtt tavasszal virágba borul a táj.

Ahogy a történetből is kiderül, a szeretet az egyetlen dolog, mely számít. A lényeg a szem számára láthatatlan. gj