2020. január 02.

Hogyan mondta Shakespeare? ” A szerelem nem szemmel lát, hanem elmével.” A szerelem vak? Esetleg egy valódi harctér? Állandó megfelelés és kihívás?

Vajon Te is így gondolod?

Én másképpen látom. Tudatosan nem lehet szeretni. Képtelenség mellette vagy épp elenne listákat gyártani, különösen, ha valaki egyszer már megégette magát. S ha kétszer vagy többször? Valószínűleg nem mer majd kockázatot vállalni, amit később megbán, hiszen az élet elmegy mellette. A szerelem maga a kockázatvállalás. Vállalod, hogy akár meg is égetheted magad és azt is, hogy megéled a teljes szerelmet. Azt, ami nem egy közhely, nem a Nap, nem a Hold és nem is a csillagok. Egy egyszerű szó, melyet ketten töltötök meg tartalommal. A szerelmed nem az, aki boldoggá tesz, hiszen ha te magad nem vagyok jól önmagaddal, akkor boldoggá sem tud tenni senki. Akkor csak támaszkodsz és reménykedsz, hogy a másik melletted marad. Takarózhatsz sokáig azokkal a szavakkal, hogy “így van megírva”, hogy “többet nem égetem meg magam”, s azzal is, hogy “nem engedem meg senkinek, hogy tönkretegyen”. A legszomorúbb, hogy aki így érez, a saját boldogságának útjában áll és sérülni fog. Valóban mély sérüléseket szerezhetünk, amikor szeretünk, azonban elkerülhető, ha ismerjük önmagunkat és úgy szeretjük a másikat, ahogyan az neki jó. Nem hitegetjük, nem ígérgetünk és legfőképp nem játszunk az érzéseivel. Ez okozza azokat a horzsolásokat, melyeket mind a ketten meg fognak szenvedni.

Szeretni egyszerű. Őszinteségen és bizalmon alapszik. Ne csak elhitesd magaddal, hogy neked az nem jár és bezárod a lelked és szíved, mert azon kívülről senki nem tud áthatolni. Az ajtót csak te tudod kinyitni belülről, s beengedni azt, aki az ajtódban toporog. S tudd, nem fog örökké rád várni. A valódi szeret vár, amikor elesel, hogy szépen talpra állj. Nem megváltoztatni akar, hanem melletted lenni. Nem irányítani, hanem melletted lépdelni. Hagyod e? Ha nem állsz készen a szeretetre, akkor képes vagy e elengedni, hogy járhassa a saját útját vagy görcsösen akarsz neki hirtelen megfelelni és birtokolni vágysz? El tudsz e engedni szépen? Hiszed e, hogy nem menekülnöd kell vagy épp menekülésre késztetni a másikat, hanem

Képes vagy szeretni önmagad? Azt az éned, melyet csak te ismersz. Az esendőt, a gyarlót, a gyermekit. Amikor megismered a te valós éned, meg mered e mutatni másoknak is vagy más kabátjában elbújva kukucskálsz a biztonságból?

Hidd el, a valódi szeretet elfogad úgy, ahogy vagy. Tudod, hiszen tapasztaltad már. Bátran mutasd meg igazi valód, s vesd le az álarcokat, melyeket magadra öltöttél. Amikor feltételek nélkül vállalod önmagad, akkor tudod el is fogadni igazi valód. Amíg erre képtelen vagy, nem lesz esélyed arra, hogy elfogadd a szeretetet, a szerelmet.

Tudom, hogy képes vagy rá. Ez az év akár erről is szól(hat). Bízom benne, hogy sikerrel jársz.

“Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.” ms

#GallaiJudit © 2014. Az írásokkal, fotókkal és az oldal nevével kapcsolatban a szerzői és minden jog fenntartva.