2020. január 4.

 

A kenyér, a barátság és az ötvenedik

Végy 450 gr kenyérlisztet (én teljes kiőrlésű napraforgómagosat használok), 250 gr sajtot (cheddarral a legfinomabb), 2 jalapeno paprikát (nálunk a saját termesztésű cserepes chili vált be, pontosan 3db); 1 teáskanálnyi sót (ami el is hagyható, de erről később); szükséged lesz még 2 bögre meleg vízre, egy kocka élesztőre, és pici olajra.

De ne szaladjunk előre.

Nem hat éve kezdődött, sokkal korábban, de a szálak pontosan hat esztendővel ezelőtt fonódtak szorosabbra. Egy egészen egyszerű felhívással kezdődött – egy üzenetet küldtem körbe, jöjjünk össze egy miskolci étteremben, és töltsük együtt az estét. Számos ismerős kapott meghívást és ők is hívhatták ismerőseiket. Az első alkalommal szép számmal ültük körbe az asztalt és beszélgettünk egy jót. Az azóta eltelt időben jártunk rengeteg helyi étteremben, párat a közeli településeken fedeztünk fel és Budapestig is eljutottunk. Említésre méltó az a pár is, melyeket valamelyikünk udvarán hoztunk össze vagy épp egy kinti főzéssel. a létszám folyamatosan mozgásban volt és van is, de egy hatalmas maroknyi csapat, a kemény mag a kezdetek óta együtt van, mintegy bázist alkotva az együttlétekhez.

Felnőtt barátságok ezek. Spontán módon alakult s lett mára belőle egy olyan pont az életünkben, ahova bármikor visszatérhetünk. Itt nincs sértés, bántás, magyarázkodás, itt bármi történik, egész egyszerűen összezárunk egymás mögött. Aki csatlakozik hozzánk, szeretettel fogadjuk. Úgy, ahogy van. Nincs előítélet, nincs elutasítás és nincs sértődés. Nincs gond, ha valaki épp nem ér rá és akkor sem, ha valaki hozná az ismerőseit, mert hely mindig van. A találkozók között sokszor előfordul, hogy nem keressük egymást, hiszen mindannyian éljük az életünket, gyerekek, szülők, munkahely, magánélet, zajlik az élet. A támpont a havi rendszerességű összejövetel, egy – egy este fél héttől általában zárásig. Ebbe minden belefér. Sírás – nevetés, rengeteg téma, vita, öröm, bánat és még több, sokkal több nevetés. Igen, van, hogy elcsöndesedünk és szépen bevárjuk egymást anélkül, hogy összetűzés lenne – pedig ahányan vagyunk, annyiféle személyiségtípust képviselünk. Mindenki más. Más érdeklődési körrel, más háttérrel, más – más munkaterületen, s valószínűleg ez adja a sava – borsát.

S mi az apropója ennek a pár sornak? A héten találkoztunk ötvenedszer. Meg is ünnepeltük. Bent a házban egy kicsi asztalt körbeülve, fotelben, földön, aztán már állva. Mondhatnám, hogy sosem nevettünk még ennyit, de ez nem lenne igaz. Morzsapartit tartottunk, mert karácsony után ugyan ki bír még enni? Mindenből volt pici: sós is, édes is, szendvics is, jó csípős kolbász, gyümölcs is és a kenyér.

Hat év alatt fél száz alkalommal találkoztunk és valóban ünneplésre méltó. Ezek nem családi összejövetelek, nem kötelező programok. Ez a sziget, ahol vizet veszünk fel a következő alkalomig. Elvárásoktól mentes, humorral fűszerezett csomópont az életünkben, ahol találkozunk majd megyünk tovább. Tudom, nem vagyunk ezzel a programmal egyedül, mégis jólesik visszagondolni, visszatekinteni, honnan indultunk és mi minden történt velünk azóta. Barátságok szövődtek az akkor még ismeretlenek között és olyan szál, mely eltéphetetlen.

Mi szükséges még hozzá? Szeretet és feltétel nélkül elfogadás. No meg kovász helyett élesztő. Két hatalmas tálban előkészítjük a hozzávalókat. Egyikben az élesztőt futtatjuk meg a meleg vízzel és pici cukorral; a másikban összekeverjük a lisztet, a sajtot, a sót és a chilit – ebbe én bátran tettem egészen apróra vágott aszalt paradicsomot, póréhagymát és kolbászt (ekkor már nem tettem bele sót, épp csak csipetet). Miután összedolgozzuk a két tál tartalmát, pontosan egy órát hagyjuk pihenni meleg helyen. Az óta elteltével a sütőt 230 fokra előmelegítjük, miközben a jénai is benne melegszik. Ezalatt a 30 perc alatt a massza átforgatása után kenyerünk újra pihen. A meleg jénait sütőpapírral béleljük és az átforgatott kenyeret belehelyezve, keresztet metszünk a tetejére, majd megszórjuk még sajttal és megkenjünk olajjal. Fél órát lefedve, majd még 20 percet fedő nélkül sütjük.

Ilyen egyszerű. Mint az élet. Fölösleges túlbonyolítani. Jó étvágyat hozzá. S mi a titok még? Elmondom őszintén. Egyetlen egyszer jutott eszembe, hogy abbahagyom, mert épp nehezített pályán haladtam az aktuális Mario pályámon és nem tudtam, hogy a következő szintre fogok lépni vagy épp mérges gombára ugrok – de a „csapat” nem hagyta. Végtelenül hálás vagyok nekik ezért; hiszen egy pillanatra akkor elfeledkeztem a kovászról … de épp csak egy pillanatra. Azóta egyszer sem.

#GallaiJudit © 2014. Az írásokkal, fotókkal és az oldal nevével kapcsolatban a szerzői és minden jog fenntartva.