Az Utazás

10524615_10202837987895180_8230991705008996720_n

“Vannak helyek, ahová két lába kell, hogy elvigye az embert. Vannak utak, amelyek más perspektívát igényelnek. A kilométerek többet jelentenek, ha lépésenként járjuk le őket, és érezzük a föld változását a talpunk alatt.                                                                                       Mark Lawrence

Utazás? Nekem MINDENt jelent. Emberek, városok, utak, tájak, ételek, életek, az életem.

Utazni úgy szeretek, ha tudom merre megyek, de nem tervezek meg mindent alaposan. Úgy, hogy legyen alkalmam megismerni az ott élőket, s szokásaikat. Úgy, hogy tapasztalok. Úgy, hogy legyen időm közben magamra. Gondolkodni, elmélázni, s megismerni lelkem, s gondolataim legmélyebb bugyrait is. Hiszen az utazás  lényege önmagunk megismerése is. Úgy, hogy legyen időm magamba szívni a táj, a történelem adott helyre vonatkozó szinte minden információját. Úgy, hogy játszva tanuljak, s közben barátokat szerezzek.

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy megadja nekem a lehetőségét új tájak felfedezésének, új emberek megismerésének, hiszen így olyan ismeretekre teszek szert, melyek segítségével én magam is több  lehetek.

Skócia, az ország, mely annyi történetet, hiedelmet és titkot rejt; s mely után oly rég óra vágyakoztam, mindezt megadta ezen a nyáron. A Felföld tiszteletet parancsoló hegyvonulata, a szinte éj-fekete tavak, a zöldellő erdők, a mosolygós helybéliek mind-mind feltöltöttek pozitív energiával, melyekből táplálkozhatok a következő utazásig.

Ezt az érzést az tette teljessé, hogy két olyan útitársat sodort mellém az Élet, akikkel a hosszúra nyúlt kávézások, az esti beszélgetések, az együtt átélt élmények életre szóló barátságokat kötöttek.

Köszönöm nekik, hogy útitársaimmá szegültek, meghallgattak, s igazi szövetségeseimmé lettek az elkövetkezendő évekre.

Jövőre. Veletek. Valahol máshol :O)

“A repülőtér a nagy érzelmek színtere, ahol emberek találkoznak, esetleg életük fordulópontjához érnek, történetek kezdődnek vagy fejeződnek be.”                                                                                      Tony Parsons

 

Fotó: Esősi Krisztina

Minden vélemény számít!