Véletlenek? Nincsenek….

 

Good Will Hunting

Mekkora esélye van annak, hogy megtalálod a lelki társad? Úgy érzem, ha a változás útjára mersz lépni, ha mered vállalni a gondolataid és érzéseid, akkor megtörténik.

Váratlanul.

Mikor nem számítasz rá, s mikor valóban csontig hatolva lép be az életedbe valaki, akiről mindig is álmodoztál, aki ott volt minden gondolatodban, akihez fohászkodtál. Olyan, akinek soha nem volt valódi arca, és egyszer csak eléd áll. Vagy egyszerűen csak egy rég elfeledett kamaszkori – plátói szerelem, ami soha nem teljesülhetett be, de évek, évtizedek óta ott élt benned az a felszabadult, boldog érzés, amit akkor éreztél, mikor megláttad, vártad, álmodoztál róla. S villámcsapásszerűen megkapod az Élettől. Akkor, mikor legkevésbé számítottál rá.

Itt már nem számít, hogy valaha tele volt a szobád fala a képeivel, hogy botladozva jártál az iskola folyosóin abban reménykedve, hogy megpillantod. Lesni nap nap után, hova mehet haza. Vagy épp titokban fotóalbumokat készíteni, amin ő maga is mosolyogna, ha tudná. Egyszerűen csak két sokat megélt ember lesztek, akik a lemez B oldalát játsszák már – de milyen számokkal!

Befejezi a mondataid, s érti, amit mondasz. Nem egyetért vagy ellenez, hanem meghallgat. Valóban figyel és emlékszik. Véleményt formál, de nem bírál. Az órákig tartó beszélgetés nem megterhelő és nem szívja el minden energiád. Sőt, feltölt; hiszen végre újra önmagad lehetsz. Hosszú idő után végre nem kell megfelelned sem a másiknak, sem önmagadnak. Az érzés nem szenvedélyes és nem is mindent elsöprő, sokkal inkább kiegyensúlyozott. Értelmet nyer minden, amit addig átéltél, ami olyanná tett, amilyen vagy; s mindeközben újra rátalálsz a rég elfeledett gyermeki énedre.

Tiszta kommunikáció, tisztelet, bizalom. Minden elvárás nélkül, őszintén oszthatod meg mindazt, ami eddig életed során történt veled. Nem okoz gondot, hogy titkokat osztasz meg, rossz lépéseket és döntéseket vállalsz fel akkor és ott, mert érzed, s legbelül tudod, hogy nem bírál, vagy épp ítél el érte.

Ez az érzés, amiért érdemes élni.

„- Nem nevetek! – sírtam. – És kérlek, te se nevess, de azt hiszem, azért olyan nehéz túltennem magam ezen a pasin, mert komolyan azt hittem, hogy ő a lelki társam. 

– Valószínűleg az is volt. Csak az a baj, hogy nem fogtad fel, mit is jelent ez a szó. Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek.” (E. Gilbert)

Minden vélemény számít!