MERJ VÁLTOZTATNI

Leírtam már a gondolataimat arról, hogy merjünk álmodni. Ha már álmodunk, merjük azt megélni is, s változtassunk!

Sokszor elgondolkozom azon, mennyire vagyunk képesek a változásokat elfogadni és mennyire merünk bizonyos változásokba belelépni vagy éppen előidézni. Azt vallom, bármilyen lépés megtétele jobb, mint ha maradunk egy rossz, boldogtalan helyzetben. Ha hosszú ideig vergődünk egy számunkra nem megfelelő kapcsolatban, szerelemben, munkahelyen, a változtatás elkerülése súlyos problémák kialakulásához vezethet. Tisztában vagyok azzal, hogy a félelem nagyon erős befolyással van életünkre, s tudom azt is, hogy a megélhetés sem egyszerű napjainkban. Azonban ha ezt tetézzük egy eleve rossz kapcsolattal, munkakapcsolattal, társfüggőséggel, egy olyan ördögi körbe kerülünk bele, ahonnan később még nehezebb lesz kilépni.

Sokszor jobb egyedül felfedezni a világot, s nekivágni bátran az ismeretlennek, ahogyan egy elefánt teszi a dzsungelben, mint olyan társaságban élni a mindennapokat, ahol megakadályozzák fejlődésünket, előrelépésünket. Életünkért, tetteinkért mi magunk vagyunk a felelősek; egyedül nekünk van jogunk ahhoz, hogy jövőnk érdekében komoly és bölcs döntéseket hozzunk. Senki nem tehet minket életünk és érzelmeink rabszolgájává.

Az egészség nem csak a testi fittséget, hanem a szellemi gyarapodást is jelenti egyben. Ha tehát nem siránkozunk a múlt eseményei miatt, nem aggódunk a jövőnkért, hanem megéljük a jelent és vállaljuk döntéseink következményeit, egy boldog és kiegyensúlyozott élet vár ránk. Az út rögös lesz, de nekünk kell bejárni. A félelmeinket engedjük el, s lépjünk rá a saját utunkra. Egyedül. Amikor magunk vágunk neki saját utunknak, megérezzük a szabadság édes ízét. Ez az, amiért érdemes élni!

Hagyjunk hát időt magunknak arra, hogy átgondoljuk, mi az, amire szükségünk van, s ahol épp vagyunk vajon megkapjuk-e azt. Nem ragaszkodhatunk semmihez. Igaz a mondás: „Csak azt veszítheted el, amihez ragaszkodsz. Engedd el, s örökké tiéd lesz.” Semmit sem birtokolhatunk az életben, hiszen ha valamit birtokolni akarunk, akkor azt képtelenek is vagyunk átadni – továbbadni. A birtoklás nem más, mint a dolgok, tárgyak átmeneti megőrzése, s ilyenkor ők maguk birtokolnak minket.

Lépjünk, s változtassunk!

Életünk végén az számít majd, mennyire szerettünk, s mennyire éltünk.

Éljünk hát!

https://www.youtube.com/watch?v=IYzlVDlE72w

Minden vélemény számít!