Barátság

 Az elmúlt két esztendő alapjaiban változtatta meg a kapcsolataimat.  Az a változás, melyen átmentem, elsodort mellőlem néhány barátot, de annál több új kapcsolatra tettem szert.  Stabilakra, megértőkre, igazi, őszinte, felnőtt barátságokra.

Nehezen fogadtam el, hogy nem haladunk mindannyian ugyanabba az irányba. Ha életünk más fordulatot vesz, sokan már nem akarnak mellettünk maradni. Nem értik a változásokat, s talán nem is akarják elfogadni azt, hogy ami állandó az a változás maga.

Mindannyian fejlődünk életünk során, eltérő ütemben, eltérő módon.  Ha szeretnénk egymást megtartani, s kapcsolatban maradni, akkor nincs helye magyarázkodásnak, elutasításnak, sértődésnek. Azt, akit szívünkbe zárunk, úgy fogadjuk el, ahogy van. Hibáival és értékeivel együtt.

Ha mégsem megy, mert valamelyikünknek ez nehézséget okoz, akkor csendben váljunk el. Nincs értelme egy olyan barátságot sem tovább nyúzni, ahol nincs megértés, de idő sem egymásra. Fogadjuk el, hogy egy jó darabon együtt utaztunk, de néhányan most leszállnak egy – egy állomáson, s másik vonatra szállnak fel. Vigyük magunkkal a kapcsolatból a szép emlékeket, a kellemetleneket pedig engedjük el.

Nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz így az életünk.

“Az élet nem mindig azokat az embereket sodorja eléd, akiket te szeretnél.  Néha az élet pont azokat a kapcsolatokat adja neked, melyekben lehet, megtapasztalod, hogy megbántanak, szeretnek, elhagynak, de ezáltal fokozatosan megerősítenek, s segítenek abban, pont azzá a személlyé válj, akivé válnod kell.”