Kedvesség – barátság

Sokan használják a kapcsolataik minőségére a  barátság kifejezést. Elgondolkodtató, hogyan minősítik le vagy épp fel az adott relációt egymás között.  Azt vallom, bármilyen társas kapcsolatba alapvetően szükséges a kölcsönös őszinteség és tisztelet. Ha ez hiányzik, akkor a kapcsolatok elmúlásával vagy harag, vagy teljes passzivitás, esetleg ellenségeskedés marad örökségül.

Ahhoz, hogy kapcsolataink fejlődjenek, tennünk kell. Mindkét félnek.  Nem elég a mérleg egyik serpenyőjébe pakolni, mindkét félnek szükséges – legyen ez baráti, házastársi vagy munkakapcsolat, kollegális vagy szerelmi viszony.  Ha mindketten ugyanannyi energiát fektetünk a kapcsolatba, akkor dinamikusan fejlődünk majd. Együtt és egymás mellett. Ha egyikünk többet vesz ki a közös kosárból, mint amennyit beletett, akkor a kapcsolat ingatag lesz és egy idő után felborul. Ez nem idő függvénye és nem is türelemé, sokkal inkább  hozott minták és a társadalmi elvárások határozzák meg.  A tiszta és közös kommunikáció elősegíti a megértést és az elfogadást, mégsem gyakoroljuk sokan.

A kedvesség, barátságosság ezzel szemben már egy kötelék. Csak néhányunknak adatik meg, hogy ezt a különleges kapcsolatot megéljük.

A  kedvesség mélyebb tartalommal bír, egy  viselkedésformára utal, nem magára a kapcsolatra. Ennek semmi köze ahhoz, hogy kivel és mit élünk át – ez valójában a mi bensőnkben létezik. Nem lehetünk kapcsolatban, ha valójában magányra kárhoztatjuk magunkat- ez önámítás. A barátsághoz társra van szükségünk – a másik alapvetően szükséges ehhez a kapcsolathoz – a kedvesség azonban egyfajta viselkedésforma.

Bármilyen virág nyílhat akár a sivatag közepén is; ha senki nem halad el mellette, ő akkor is illatozik. Nem számít, hogy jön e bárki, aki megnézi,  vagy tudomást sem vesz róla – ő maga a szépség.  Előfordulhat, hogy senki nem fog róla tudni. Nem is számít ez. A virág  önmaga is ünnepel, hiszen kihajtott és virágba borult.

A barátság két ember között létezhet, és természetesen az  emberek és állatok között is. A kedvesség azonban kialakulhat egy aprócska kődarabbal, tisztelet a folyóval, heggyel, felhővel, akár egy távoli csillaggal. Ez az érzés valóban határtalan és időtlen, hiszen nem függ egyik sem a másiktól. Ez teljesen és tökéletesen a saját önnön kisugárzásod.

Legyünk tehát barátságosak és kedvesek mindenhez, ami létezik és él. Azokban  a kapcsolatokban találjuk meg mindazt, amiért érdemes élni.

Érdemes tehát áldozni, gyönyörködni, fejlődni, élni.