2016. január 4.

Az év első munkanapját vidáman és teli energiával kezdtem. Vártam az új kihívásokat, a találkozásokat barátokkal, kollégákkal a két hetes szünet után. Mindezt megfejelte a hóesés már délben.

Szeretem a havat, szeretem a telet. Az első hóesés mindig különleges. Nyugalom, csönd, csillogás, béke.
Délután pedig rábukkantam Charlie Chaplin beszédére, melyet a 70. születésnapján mondott el, s melyben összefoglalta, hogyan is változtatta meg, illetve élte az életét.
Pontosan megfogalmazta mindazt, amin az elmúlt években én is átestem, átéltem.

Olvassátok szeretettel.

A véleményetek, gondolataitok szívesen fogadom.

“Amikor elkezdtem magamat szeretni értettem csak meg igazán, hogy mindig, minden esetben, mindenkor a legjobb helyen vagyok és minden, ami történik, helyes és igaz. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: BIZALOM.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, tudtam csak felismerni, hogy az érzelmi fájdalom és szenvedés számomra csak figyelmeztetés, hogy a saját igazságomnak ellentmondva élek. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, felhagytam azzal, hogy egy másik élet után sóvárogjak. Ekkor tudtam csak észrevenni, hogy minden körülöttem egy rendkívüli kihívás a fejlődésre. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, felhagytam azzal, hogy a szabadidőmet magamtól elraboljam azért, hogy grandiózus terveket szőjek a jövőben. Ma már csak azzal foglalkozom, ami nekem örömet és boldogságot okoz. Azzal, amit szeretek, és ami a szívemben nevetéssel ajándékoz meg engem, méghozzá a saját ízlésemnek, világomnak, tempómnak és temperamentumomnak megfelelően. Ma már tudom, hogy ezt úgy hívják: TISZTESSÉG.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, mindenekelőtt, hozzáláttam megszabadulni minden olyan dologtól, amely nem az egészségemet szolgálja: ételektől, emberektől, helyzetektől, tárgyaktól, dolgoktól, de legfőképp azoktól, amelyek engem minduntalan visszahúztak, messze önmagamtól. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik:ÖNMAGUNK SZERETETE.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, lemondtam arról, hogy mindig nekem legyen igazam, így kevesebbszer tévedtem. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: ALÁZAT.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, fölhagytam magamban a múlton való rágódással és a jövő miatti aggódással. Most már a jelenben élek, még ebben a szent pillanatban is. Így meg tudom élni a mindennapjaimat. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: TUDATOSSÁG.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, fedeztem fel, hogy a gondolataim szegénnyé és beteggé tehetnek engem. Amikor viszont a lelki erőmet megerősítve, bölcsességgel átformáltam a gondolataimat, megfordult az életem és elvitt a legnagyobb magasságokba. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: LÉLEKJELENLÉT.

Nem kell az összetűzésektől, problémáktól, konfliktusoktól félnünk, amelyeket akár magunkkal vagy akár másokkal vívunk, hiszen néha még a csillagok is összeütközhetnek, amelyekből rendre új világok születnek. Ma már tudom, hogy: ILYEN AZ ÉLET.” (1959.04.16.)