2016. március 5.

A tavasz már a kertek alatt.


Érezzük, látjuk, végre napsugarat is látunk és töltődhetünk!
Szomorú látni, hogy sokan észre sem veszik az évszakok változását, pedig az élet örök körforgás. Nappalok – éjszakák, nap – hold, napsütés – eső, sötét – világos, öröm – szomorúság, fent – lent, szegénység – gazdaság, sírás – nevetés és még sorolhatnám.


Sokáig nem láttam sem telet, se tavaszt, az élet bedarált. Én is, mint sokan mások megfelelni akartam és görcsösen, mindenáron boldog lenni. Észre sem vettem, hogy nem élek.


Ma már ez másként van. Hagyok időt reggelente megállni – még ha néha rohanás is a vége – meginni egy teát, elolvasni néhány sort, átgondolni az előttem álló napot. Néha csak állok és nézem az ablakunkból a felkelő napot, hallgatom az eső cseppek kopogását vagy a madarak énekét. Nem hagyom, hogy az időjárás negatívan befolyásolja a hangulatom. Igyekszem megélni a pillanatot.

Ha kicsit szomorúbb vagyok, fáradtabb vagy nyűgösebb, akkor vannak trükkök, melyek megnyugtatnak, feltöltenek. Elég ehhez egy jó kávé, egy könyv, egy kis csönd, egy jó beszélgetés, egy színházi előadás vagy épp zene.

Egész életünk apró mozaikokból áll össze. A mi döntésünk, kirakjuk ezt a gyönyörű képet, mely ezekből az apró mozaikokból áll össze – melyre jó visszatekinteni. Néha mosolygós, vidám napok sorolnak egymás után, melyet megszakít egy szomorú vagy épp egy fájdalmas esemény. Mindent fogadjuk szeretettel és nyitott szívvel, hiszen általuk változunk, formálódunk.

Apró emlékek, mozaikok, események, napok  – ők teszik kerek egésszé életünket.