2016. november 29.

Zene

„A zene képes felszabadítani az emberben különböző dolgokat, képes olyan helyekre repíteni, amelyekről még a zeneszerző sem álmodott volna.” jm

A zene az életem.

Halvány emlékeim vannak arról az időszakról, amikor zongorázni kezdtem. A szombat délelőtti zongoraórák Enikő nénivel hoztak mindent: szárnyalást a féléves vizsgákon és iszonyatos terhet is, amikor kedvem sem volt skálázni vagy épp gyakorolni. 11 év. Később az ének tagozatos osztályban a kóruspróbák, a közös éneklés, a szereplések, rádiófelvételek, a közös utazások nemzetközi versenyekre mind hozzátettek az életünkhöz apró mozaikokat. Meghatározó lett így a zene az életemben. Minden időszakban más – más zene talál meg, más hangulat, más mondanivaló.

Fontos számomra, hogy a szöveg legyen összhangban a zenével, a mondanivaló mélysége találjon meg. Képes vagyok akár arra is, hogy egy – egy számot órákig, napokig hallgassak, vagy épp ugyanaz a CD marad az lejátszóban hosszú ideig.

A koncertek csak 2005-től léptek be az életembe, s az első igazán meghatározó volt. Állni a tömegben, hallgatni a csontig hatoló zenét, együtt lüktetni a zenével az előadó profizmusát csodálva. Azóta számtalan koncertélményben volt részem, mindegyik mást – mást adott.

A dalok átsegítenek nehéz időszakokon, támaszt adnak fájdalmas búcsúzáskor, felpezsdítenek mikor egyébként is jó hangulatom van. Háttérzenének vagy épp ellenkezőleg, bömböltetve, hogy csontig hatoljanak a szavak és hangok.

Kérlek, osszátok meg velem, mely dallamok meghatározóak az életetekben. Ha össze kell állítanotok egy tízes listát azokról a dalokról, melyek fontos szerepet játszottak eddigi életetekben, melyek lennének azok.