2017. május 7.

Barátság

Az elmúlt négy esztendő alapjaiban változtatta meg a kapcsolataimat.  Az a változás, melyen átmentem, elsodort mellőlem néhány barátot, de annál több új kapcsolatra tettem szert.  Stabilakra, megértőkre, igazi, őszinte, felnőtt barátságokra.

Nehezen fogadtam el, hogy nem haladunk mindannyian ugyanabba az irányba. Ha életünk más fordulatot vesz, sokan már nem akarnak mellettünk maradni. Nem értik a változásokat, s talán nem is akarják elfogadni azt, hogy ami állandó az a változás maga.

Mindannyian fejlődünk életünk során, eltérő ütemben, eltérő módon.  Ha szeretnénk egymást megtartani, s kapcsolatban maradni, akkor nincs helye magyarázkodásnak, elutasításnak, sértődésnek. Azt, akit szívünkbe zárunk, úgy fogadjuk el, ahogy van. Hibáival és értékeivel együtt. Nehéz sokszor és rengeteg energia elfogadni, hogy nem egy ütemben haladunk, s eltérően értékelünk eseményeket – különösen akkor, ha ezek alapvetően határozzák meg és befolyásolják az életünket.

Ha mégsem megy, mert valamelyikünknek ez nehézséget okoz, akkor csendben váljunk el. Nincs értelme egy olyan barátságot sem tovább nyúzni, ahol nincs megértés és idő sem egymásra. Fogadjuk el, hogy egy jó darabon együtt utaztunk, s néhányan most leszállnak egy állomáson, majd másik vonat várjak őket. Vigyük magunkkal a kapcsolatból a szép emlékeket, a kellemetleneket pedig engedjük el.

Nyugodt és kiegyensúlyozott lesz így az életünk.

“Az élet nem mindig azokat az embereket sodorja eléd, akiket te szeretnél.  Néha az élet pont azokat a kapcsolatokat adja neked, melyekben lehet, megtapasztalod, hogy megbántanak, szeretnek, elhagynak, de ezáltal fokozatosan megerősítenek, s segítenek abban, pont azzá a személlyé válj, akivé válnod kell.”

S hogy számomra mi a különbség a sokat emlegetett kapcsolat, barátság és a szerelem között? A barátságban alapvető a bizalom és az őszinteség. A szerelem során sajnos pont ez a kettő sérül sok esetben már a legelső időkben, hiszen sokan igyekeznek más színben feltüntetni magukat, a legjobb énjüket tárják elénk, mellyel nem csak minket csapnak be, de önmagukat is. Elvárnak és ki nem mondott elvárásoknak igyekeznek megfelelni. Hazugságokkal talán megnyerhető a másik fél ideig – óráig, később azonban az igazság felszínre kerül. Kár azokért a hetekért, hónapokért, amikor bármire képes valaki csak azért, hogy megszerezze a másikat. Ezek a játszmák nem visznek messzire, hisz ez lesz később pontosan a bizalmatlanság és a kétely melegágya. A kapcsolat pedig eleve kudarcra van ítélve így. Érett, felnőtt kapcsolatban nincs helye játszmának, tabunak és csúsztatásnak sem. A ki nem mondott, az elhallgatott információk mérgeznek ….. lassan és alattomosan. Talán a legfontosabb, legyünk tisztában önmagunkkal, képességeinkkel, vágyainkkal, s tartsuk önmagunkat és a másik felet is annyira, hogy őszintén éljük meg a kapcsolatot.