2017. június 7.

„A másikért való felelősség nem születhet meg annak tudata nélkül, hogy amit velem – netán ellenem – tesz, az nem csak velem fog megtörténni, hanem vele is.” Ancsel

Hányszor hallottam ezt és hányszor átéltem, s néztem végig, hogyan vett a sors elégtételt a körülöttem élőktől. S tapasztaltam meg én magam is számtalanszor, milyen következményekkel jár egy olyan helyzet, ahol nem érzéseinkkel, megérzéseinkkel szemben cselekszünk. Egy hosszú beszélgetésben is pont ez volt a téma a minap. A körülöttünk élők rendre élik át azokat az eseménysorozatokat, melyeket másoknak okoztak. Egyre nehezebbek a mindennapjaik, a sors különböző akadályokat gördít eléjük. Elvesztett munkahely, kifizetetlen számlák, váratlan büntetések, apró, majd később nagyobb balesetek, barátságok, szorosabb munkakapcsolatok romboló hatása, családtagokkal történő veszteségek és még sorolhatnánk. Veletek is megtörtént már?

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, főleg őszintén és igazan élni. Az őszinteség sokszor fájdalmas, hiszen mindannyian másként látunk élethelyzeteket, élünk meg eseményeket. Nincs olyan, hogy „igazság”, hiszen minden szereplő, minden meglátás akkor és ott helyes. Helyesnek tűnik. Igazságot sosem tudunk tenni. Kompromisszumra juthatunk, megbeszélhetjük, megvitathatjuk az eseményeket – a döntés meghozatala mindig sok összetevős. Mégis fontos észben tartani azt, hogy csak tisztán érdemes játszani. Bármiféle csúsztatás, apró füllentés is hatalmas károkat okozhat. Nem azonnal. Sokszor hónapok, hosszú évek múltán. Az, hogy tisztán éljünk, rengeteg befektetett energiát igényel.

Amikor rádöbbenünk arra, hogy a döntést, melyet hoztunk, fájdalmas következményekkel jár – járhat, fontos, tegyünk meg mindent annak érdekében, javítsunk a helyzeten. Azonnal. Vissza nem forgathatjuk az idő kerekét, azonban minden lehetőséget meg tudunk ragadni ahhoz, hogy a helyzetet helyrehozzuk.

Nem vezet sehová, ha homokba dugjuk a fejünket, s olyan dolgokat teszünk, melyben olyanná válunk, amilyenek nem szeretnénk lenni. Tartsuk észben honnan jöttünk. A gyökerek, a számunkra fontos értékek, az erkölcsi tartásunk mindig segítségünkre van. Azok a múltbeli események, melyek negatív érzéseket keltettek bennünk, melyek fájdalmakat és sérüléseket okoztak, bennünk maradnak. Nyomaikat életünk végéig viseljük. Elég egyetlen, sokszor apró dolog – egy elejtett szó, egy más hangsúllyal kiejtett mondat, egy illat, egy szemvillanás – s azonnal beindulnak a már berögzült védekező mechanizmusok; s ugyanott tartunk, mint az első alkalommal. Ha ezt felismerjük, szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen ez az első fontos lépés. Ahhoz, hogy cselekedni is tudjunk, s ne süllyedjünk az eredeti helyzetbe vissza, sok energia és erő szükséges. Olyan viselkedésmintát szükséges produkálnunk, melyet még nem próbáltunk azelőtt. Félelmetes érzés ez. Benne van a bukás lehetősége, a kudarc pedig sokszor visszatartó erő. A fejlődés viszont ott van minden kudarcban. Ha nem veszteségként, hanem tanulási folyamatként tekintünk ezekre az eseményekre, hihetetlen energiák szabadulnak fel.

Mindannyian pontosan meg tudjuk fogalmazni, melyek azok a sarokpontok, melyek meghatározzák, merre nem szeretnénk menni. Sokan azonban nem tudják megfogalmazni, mire vágynak igazán. Te tudod már?