2017. május 9.

Szerelem?

Ismerős. Barát. Szerelem. Társ. Ki a szerelmed? A lila – rózsaszín köd. Aki felvillanyoz, aki vonz, ahol elég egy szikra, ahol tombol a kémia, akit meg akarsz ismerni. Talán fel is ruházod tulajdonságokkal, amikkel nem rendelkezik. De akarod. Nem őt magát, hanem az érzést. Szeretni, és szeretve lenni. Kötődni. Lángolni. Elolvadni. Feloldódni. Romantikázni.

Ez teljesen rendben is van. Amikor a személyiség kiforrott, tudja, merre tart. Mire vágyik és mire nem. Ha úgy lépsz a kapcsolatba, hogy nem dolgoztad fel az előzőt, akkor mindaddig fennáll a színes köd, amíg rá nem döbbensz, a másik szeretetnyelve közel sem egyezik a tiéddel. Ráöntöd minden szereteted, megadsz mindent, pedig azt sem tudod még, a másik mire vágyik. Vagy épp ellenkezőleg; visszatartasz minden érzelmi megnyilvánulást, mert tartasz attól, elbízza magát a másik és visszaél majd ezzel. Jönnek a súrlódások, a csalódások, a vég nélküli viták. Érkeznek az elhallgatott sérelmek, a kimondatlan elvárások, végül a gyilkos harag vagy épp a kínos csönd.

Mégis ragaszkodsz. Kapaszkodsz. Mert az elején olyan jó volt. S ha egyszer már volt kedves, akkor biztos lesz még. Türelmesen vársz. Azt, hogy jelzed-e ezt vagy sem, már a helyzet és a belső késztetés, a régi jól bevált lenyomatok határozzák meg.  A feszültség szép lassan felőröl. Pedig nem volt más az elején sem, szimplán felruháztad sosem volt tulajdonságokkal. Meg akartál felelni. Az érzésre volt szükséged, s ehhez találtál egy épp arra járó alanyt.

Hallgattál a megérzésedre? Figyeltél a belső hangra? A kisördög, a kétely már az első pillanattól ott van, ugyanúgy, mint az az érzés, hogy megtaláltad a másik feled. A társad. Mindig érezzük odabent az első alkalommal, hogy jó lesz e vagy sem. De elnyomjuk aggyal. Racionális gondolkodással. Mert szükségünk van az érzésre. A bizsergésre, az adrenalinra, még akkor is, ha közben a kapcsolat már nem ad semmit, csak elvesz. Elszívja az energiád és az egyensúly felborul. Mikor minden találkozás után kevesebbnek érzed magad, minden alkalommal csalódsz, mert nem azt kapod, amire vágysz. S kiderül, nem is azt adod. Számon kérsz, elvársz, s szép lassan kiégsz.

Miért szép mégis a szerelem? Mert a kezdeti lángolás ad erőt ahhoz, hogy felismerj dolgokat, feldolgozz élményeket és érzéseket magadban. Hogy merre tartasz, és mit szeretnél. Hogy a szíved és a lelked szerint dönts. S pontosan legyél tisztában azzal, a lila köd felszálltakor szeretnéd e még magad mellett tudni a másikat. Ő e az, akit keresel és akire szükséged van. Aki méltó társad. Kaptál valamit, a keresett és vágyott érzést vagy sem. Ha elmúlt, kidurrant, mint egy léggömb, akkor méltósággal távozz. Köszönd meg amit kaptál és menj tovább. Ne ragadj bele, ne alkudj meg és főleg ne megfelelni akarj. Éld meg. Fogadd el. Szeresd és tiszteld önmagad és a másikat is annyira, hogy őszintén kezded és zárod le a kapcsolataid.

 

 

2017. május 7.

Barátság

Az elmúlt négy esztendő alapjaiban változtatta meg a kapcsolataimat.  Az a változás, melyen átmentem, elsodort mellőlem néhány barátot, de annál több új kapcsolatra tettem szert.  Stabilakra, megértőkre, igazi, őszinte, felnőtt barátságokra.

Nehezen fogadtam el, hogy nem haladunk mindannyian ugyanabba az irányba. Ha életünk más fordulatot vesz, sokan már nem akarnak mellettünk maradni. Nem értik a változásokat, s talán nem is akarják elfogadni azt, hogy ami állandó az a változás maga.

Mindannyian fejlődünk életünk során, eltérő ütemben, eltérő módon.  Ha szeretnénk egymást megtartani, s kapcsolatban maradni, akkor nincs helye magyarázkodásnak, elutasításnak, sértődésnek. Azt, akit szívünkbe zárunk, úgy fogadjuk el, ahogy van. Hibáival és értékeivel együtt. Nehéz sokszor és rengeteg energia elfogadni, hogy nem egy ütemben haladunk, s eltérően értékelünk eseményeket – különösen akkor, ha ezek alapvetően határozzák meg és befolyásolják az életünket.

Ha mégsem megy, mert valamelyikünknek ez nehézséget okoz, akkor csendben váljunk el. Nincs értelme egy olyan barátságot sem tovább nyúzni, ahol nincs megértés és idő sem egymásra. Fogadjuk el, hogy egy jó darabon együtt utaztunk, s néhányan most leszállnak egy állomáson, majd másik vonat várjak őket. Vigyük magunkkal a kapcsolatból a szép emlékeket, a kellemetleneket pedig engedjük el.

Nyugodt és kiegyensúlyozott lesz így az életünk.

“Az élet nem mindig azokat az embereket sodorja eléd, akiket te szeretnél.  Néha az élet pont azokat a kapcsolatokat adja neked, melyekben lehet, megtapasztalod, hogy megbántanak, szeretnek, elhagynak, de ezáltal fokozatosan megerősítenek, s segítenek abban, pont azzá a személlyé válj, akivé válnod kell.”

S hogy számomra mi a különbség a sokat emlegetett kapcsolat, barátság és a szerelem között? A barátságban alapvető a bizalom és az őszinteség. A szerelem során sajnos pont ez a kettő sérül sok esetben már a legelső időkben, hiszen sokan igyekeznek más színben feltüntetni magukat, a legjobb énjüket tárják elénk, mellyel nem csak minket csapnak be, de önmagukat is. Elvárnak és ki nem mondott elvárásoknak igyekeznek megfelelni. Hazugságokkal talán megnyerhető a másik fél ideig – óráig, később azonban az igazság felszínre kerül. Kár azokért a hetekért, hónapokért, amikor bármire képes valaki csak azért, hogy megszerezze a másikat. Ezek a játszmák nem visznek messzire, hisz ez lesz később pontosan a bizalmatlanság és a kétely melegágya. A kapcsolat pedig eleve kudarcra van ítélve így. Érett, felnőtt kapcsolatban nincs helye játszmának, tabunak és csúsztatásnak sem. A ki nem mondott, az elhallgatott információk mérgeznek ….. lassan és alattomosan. Talán a legfontosabb, legyünk tisztában önmagunkkal, képességeinkkel, vágyainkkal, s tartsuk önmagunkat és a másik felet is annyira, hogy őszintén éljük meg a kapcsolatot.

2017. május 4.

 

Ha május, akkor Róma. Ha május, akkor Audrey.

  1. május 4. Ma lenne 88 éves.

Kapcsolódó kép

Miért szeretem? Hát azért, mert pontosan fogalmazta meg azt, amit én is érzek, s ami szerint élek.

„Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.”

Fontos a vidámság, a nevetés, addig, míg a könnyünk is kicsordul. Szeretem az összekacsintós nevetést, a furcsa helyzetekben felbuggyanó nevetést és azt is, amikor már nem marad más módszer a helyzet feloldására. Felemelő érzés.

„Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.”

Sosem volt kérdés, hogy bármilyen helyzetből van kiút – a módszer egyszerű, csak meg kell hozni a döntést. Az sem volt kérdés sosem, hogy segítsünk azoknak, akik szükségben szenvednek. Hazavittem a kiskutyát is annak idején …

„Soha nem hittem az istenadta tehetségben. Imádtam a munkámat és megtettem mindent, ami tőlem telt.”

Szenvedélyesen szeretem a munkám. Mindkét szakmám a hobbim. Sokat tanultam, tanulok, tapasztalok, s ezt beépítem a mindennapok munkájába. I do my best.

„Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.”

Ezt a legnehezebb megtanulni. Úszni az árral. Élvezni a mindennapokat, megélni őket a maguk teljességében. Meglátni és átadni magunkat a pillanatoknak. Sok energia ám.

„Nekem soha nem voltak nagy elvárásaim, és ennek köszönhetően én vagyok a legkevésbé megkeseredett nő, akit ismerek.”

Elvárásaim? Nincsenek.

„A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud.”

:)

„Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (…) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk – ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.”

2017. május 1.

Május – számomra talán a legszebb hónap. A téli időszak után ilyenkor érzem legélénkebben a tavaszi illatokat, zöldebbek a fák és színesebbek a virágok. Életem sok fontos eseménye, döntése, élménye esik erre a hónapra.

Valami új kezdődik ismét. Élményekkel teli időszak. Érzések, szerelmek, barátságok alakulnak át, válnak mélyebbé, vagy épp halványodnak el.  Az elmúlt hónapokban rengeteg hatás ért, hihetetlen mennyiségű élménnyel lettem gazdagabb. Voltak köztük kellemesek és kevésbé jók is. Számos döntést hoztam meg, s számos dolog tűnt el a tavaszi szellővel, akár a rózsaszín virágszirmok a japán cseresznyefáról a kapunk előtt.

Image may contain: plant, tree, flower, outdoor and nature

Május első napja békésen telt, az igazi majálistól, a Népkertben a szemünk láttára felfutó mókuson át a csendes délutánig. Jólesett gyerekek között, barátnővel, fagyival ünnepelni ezt a napot. Békésen, nyugalomban, szeretetben.

“A szerelem nem lehet tartós a szeretet áldozatos kötőanyaga nélkül. A szeretet adni akar, ellenszolgáltatás nélkül. A szerelem birtokol. Akit elhagynak, őrjöng a féltékeny fájdalomtól. Párja inkább haljon meg, mint másé legyen. A szeretet nem köt, hanem old. Akit szeret, azt a maga útjára engedi.” Szepes Mária

2017. április 30.

“Sok ember ott áll a folyóparton, és értékítéletet alkot a folyóról anélkül, hogy valaha is belelépett volna. Csak aki belelépett, az tudja, milyen, tehát ő beszélhet róla.” Hellinger

Minden segítséget megköszönök

 

Nepáli óvodának gyűjtenek

Derűsen néznek a jövőbe  Fotó: Bujdos Tibor

Derűsen néznek a jövőbe

FOTÓ: BUJDOS TIBOR

A terv: Judit összekalapolja a pénzt, László pedig megépíti az óvoda hiányzó részeit.

MISKOLC, NEPÁL. „Kedves barátaim, kéréssel fordulok hozzátok. Amint azt sokan tudjátok, a közelmúltban Nepálban töltöttem el két hetet; hazaérkezésem sorsfordító volt” – áll abban a levélben, amit a közelmúltban kaptunk Gallai Judit angoltanártól, coachtól. Mint írja: „Célom az volt, hogy az elmúlt négy esztendőt magam mögött hagyva, valahol az Anna­purna lábánál letéve a számos csomagot, újult erővel térjek haza. De ahogyan más dolgok is az életünkben, ez is váratlanul alakult. Igazi mélységeket és magasságokat tapasztaltam meg a kint töltött idő alatt: emberekről, társadalomról, hitről, együttérzésről, s természetesen a saját korlátaimról, határaimról, képességeimről… magamról.”

Segítséget kér

A levél azonban nem csupán élménybeszámolóként született, hanem segítséget kér benne Judit. Nepálban ugyanis elhatározta, segít egy helyi óvodának.

– A kéthetes nepáli utat Narayan Prasad Bhandari szervezte, aki 2005-ben Székesfehérvárra nősült, de minden évben kétszer visz ki csoportot szülőhazájába – kezdte Judit. – Az utazás egyik meghatározó pontja az az esős, borongós nap volt, amikor a helyi óvodába látogattunk el. Narayan Bhandari számára rendkívül fontos, hogy az otthoniakat itthonról segítse, ezért fejébe vette, óvodát épít a helyi gyerekeknek. 2009–2012 között sikerült tető alá hoznia az ovit, ami 80 százalékos készültséggel működik azóta is. A helyiek hálásak neki minden segítségért, támogatásért, hiszen hatalmas terhet vesz le a családok válláról. A gyerekek helyben tanulhatnak írni, olvasni angolul, szakképzett pedagógusoktól. Az ő fizetésüket is Narayan állja itthonról.

Judit még odakint eldöntötte, hogy mindent megtesz azért, hogy az óvodát befejezhessék. Az intézményben szükséges még két csoportszoba kialakítása, a konyha és az iroda befejezése, a vízvezetékrendszer korszerűsítése, a tető cseréje, és nem kevésbé fontos a benti játszószoba és a kinti játszótér kialakítása. Ehhez megközelítőleg hétmillió forintra van szükség. Odakint minden olcsóbban beszerezhető, ezért főként anyagi támogatásra van szükség. „Egy kedves barátom, Pálinkás László, akivel ezt az utat végigjártuk, az építőiparban dolgozik. Ő felajánlotta, hogy amennyiben összejön a szükséges összeg, 2018 januárjában kiutazik, és 2–3 hónap alatt befejezi az óvodát. Ha sikerrel járunk, akkor jövő áprilisban, az új tanév kezdetével már az első osztály is elindulhat, biztosítva ezzel a gyerekek településen való maradását” – mondta Judit.

Hozzátette azt is, ha szállítmányozócég tudna segíteni abban, hogy tanszereket, meleg ruhát juttassanak ki a gyerekeknek ősszel vagy jövő év elején, az is jelentős megtakarítás lenne a számukra. „De megköszönök minden további ötletet, támogatást és segítséget” – fogalmazott.

 Miért fontos?

Miért lett számukra fontos, hogy a nepáli óvodán segítsenek? – kérdeztük. László válaszában elmondta, a bakancslistáján mindig is szerepelt a karitatív munka. Ezen túl persze megfogta Lászlót a nepáliak boldogsága, őszintesége, az, hogy végtelen szeretetben élnek egymással. „Nincsenek tudatában annak, hogy szegények, a család együtt lakik, együtt dolgoznak, majd este körbeülik a tüzet, zenélnek, énekelnek” – sorolta.

Judit pedig azért szeretne segíteni a nepáli óvodának, mert ott érezte először, ha támogatja őket, nem élnek ezzel vissza. „A helyieken túl a gyerekek kedvessége is megfogott. Lufit, csokit vittünk nekik. A kicsik akkor láttak először lufit, így a látogatás végére ki is durrantották az összeset. Az édességet azonban elszopogatták, és meglepő módon boldogan osztották meg egymással” – sorolta az angoltanár.

N. Szántó Rita

rita.szanto@eszak.hu

http://www.eszak.hu/este/2017/04/26/nepali-ovodanak-gyujtenek.eszak

2017. április 25.

Mi lehetne a mai napon ettől egyértelműbb?

Szóljon a mai nap a SZERETETről.

“A szeretet számomra egy akarati aktus. Döntés. A másik mellett. A kapcsolat mellett. Ugyanakkor a szerelem spontán. Érezzük, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak.
Én akkor beszélek szeretetről, amikor nem egyértelmű, hogy mindenben jól érzem magam a másikkal kapcsolatban. Észreveszem, hogy nem értjük meg egymást. Hogy fáj a másik viselkedése. Vagy az én viselkedésem fáj neki, és mégsem vagyok képes megváltozni. Vagy nem tudok másképpen tenni. És úgy döntök, hogy nem vádaskodom. De nem is zárkózom be. A lelkemet megnyitom a másik felé. Elfogadom, hogy ami van, annak szabad lennie. Ő is élhet úgy, hogy neki jó legyen. Talán ő is meg tud békélni velem, ahogyan én vele. Ez egy személyes döntés. Igenis szeretném, hogy a kapcsolatunk megmaradjon, annak ellenére, hogy sok minden nehéz benne, és vannak különbségek.
Tanulom az együttélés művészetét. Növekedését. Elölről kezdem újra és újra. Hogy elfogadjam önmagamat és másokat is. Ezt nevezem szeretetnek.” Mustó Péter

Ti hogyan jellemeznétek három szóval a szeretetet?

2017. február 27.

Döntések

Életünk során rengetegszer kerülünk döntéshelyzetbe Sokan és sokféle dolgokban kérdezik tőlem, melyik a helyes döntés és merre induljanak el.

Helyes döntés nincs. Döntés van. Dönteni szükséges. Ha hezitálunk, a dolgok rosszabbra fordulhatnak, s olyankor már késő bánkódni. Amit meg kell jegyeznünk az az, hogy bármerre is induljunk, a felelősséget nekünk kell vállalni. Senkit nem hibáztathatunk döntéseink végeredményéért.

Fontos, hogy kövessük megérzéseinket. Amikor egy helyzet, szituáció vagy épp kapcsolat nem megfelelő a számunkra, figyeljük meg reakcióinkat. Ha valami rossz érzéssel tölt el, azt ne válasszuk, arra ne induljunk, mert rövidebb vagy hosszabb idő alatt, de bebizonyosodik, hogy igazunk volt. A sors mindig lehetőséget ad nekünk arra, hogy teljes életet éljünk. Sajnos félelmeink gyakran akadályoznak meg bennünket abban, hogy a megfelelő irányba induljunk. A félelem görcsöt okoz bennünk, s megmérgezi a mindennapokat.

Magam is sokszor kerülök döntéshelyzetbe. Mit teszek? Átgondolom, hogyan kerültem az adott szituációba, s közben figyelem az érzéseimet, megérzéseimet. Figyelek arra, hogy a döntésemben benne legyek, de ne okozzak másoknak kellemetlenséget. Nem másoknak akarok megfelelni ilyenkor, hanem önmagamnak. Fontosnak tartom, hogy a döntés következményeivel szembe tudjak nézni, s ne magamat ostorozzam később.

Akármennyire is nehéz meghoznunk egy döntést, jobban járunk, ha minél előbb megtesszük ezt. Kockázatos, de a végeredmény – az időintervallumtól függetlenül – megéri. Akik pedig döntésünk részei – megértik, vagy idővel meg fogják érteni annak fontosságát.

“Lehet, hogy lesznek kétségeid, hogy jól döntöttél-e, lehet, lesznek olyanok is útközben, akik erősítik a kétségeidet, és azt mondják, hogy nem jó az út, amit választottál. Lesznek nehézségek az út során, és ilyenkor biztosan azok a hangok erősödnek, melyek azt mondják, miért indultál el, fordulj inkább vissza. Azonban jusson eszedbe (…), a teremtőtől azért kaptál tehetséget és bátorságot, hogy az utat, amit kiválasztottál, végig tudd járni.” (Stalter)

2017. február 20.

Bizalom

“Mert a te beszédidből ismertetel igaznak és a te beszédidből ismertetel hamisnak.” (Mt 12:36 – 37)

Az elmúlt hetekbenn megtapasztaltam ismét, milyen törékeny dolog is a bizalom. A világon az egyik legtörékenyebb, legérzékenyebb dolog.

Sokan képesek önmaguk érdekében, félelemből bármit és bárhogyan megtenni. Ilyenkor önmagukat védik. Félnek állást foglalni, egyenes és megfontolt döntéseket hozni. Úgy érzik, ha mindenkinek azt mondják, amit hallani akar, akkor a kapcsolat nem szenved törést. Ez a viselkedés és taktika azonban már játszma és sehova nem visz. A félelem teljesen megbénítja őket és csupán csapkodnak. Ha pedig fény derül az igazságra, megpróbálnak a lelkiismeretre hatást gyakorolni és visszaforgatni a felelősséget.

Mit érzek ilyenkor? Leginkább csalódást. Ennek ellenére elfogadom a helyzetet és igyekszem megérteni a miérteket.

Sokszor emlegetem közben azt a mondást, hogy a szavak erejét csak áldásra, gyógyításra és boldogulásra szabad használni. A pletyka, az átok, a rossz mindig annak a fejére száll vissza, aki küldte vagy kívánta.

Miért vagyok mégis hálás?

Ismét gazdagodtam egy tapasztalattal, szorosabbá váltak már meglévő baráti kapcsolataim, s megértettem, hogy nem kell “örökké” egymás mellett utaznunk. Elég ha elkísérjük egymást életünk egy szakaszán, majd útjaink elválnak és más irányt vesznek.

„Egy nő nem attól lesz különleges, hogy magára ölt egy álarcot, ami a tökéletes képet festi le róla, hanem attól, hogy változik.
Folyamatosan.
Tanul a hibáiból, ha kell, elköveti őket újra, csak hogy megtanulja, mi is a járható út.
Bár ezerszer megtörték már, mindig képes ugyanúgy, tiszta szívvel szeretni, hiába mondja az ellenkezőjét. Amint felállt az előző csalódásból, megújult erővel megy tovább és tovább, amíg célba nem ér.
Mert célba fog.
Egy nő, még ha úgy is érzi, elbukott, akkor is tudjon emelt fővel távozni onnan, ahol csatát vesztett. De igazán különlegessé az teszi, hogy magabiztos, nem zárkózik el az ismeretlentől, viszont csak akkor nyílik meg, ha érdemes.
Nagyon is jól tudja, mit akar és azzal is tisztában van, hogy megérdemli, ahogy minden nő azt, hogy különlegesnek érezze magát, mert bizony az.”
Zen