December 13.

Hányszor és hányféleképpen címkézünk fel, bélyegzünk meg másokat. Nem ismerjük, nem tudunk semmit életének részleteitől, s mégis azonnal véleményt alkotunk. Fogalmunk sincs, miért érez úgy, ahogy; miért reagál másképp, mint ahogy számítottunk rá. Nem látunk bele az életébe, a már meghozott döntéseibe.

Sokszor kérdésekkel bombáznak bennünket, hogy magának a kérdezőnek ne kelljen nyilatkoznia – hiszen menekül.

Ne ítélkezzünk mások felett.

Ha kérdezünk, várjuk meg a választ,

hiszen

“Az égben semmi sem különbözteti meg keletet és nyugatot; az emberek a saját fejükben hozzák létre a különbségeket, azután azt hiszik róluk, hogy igazak.”

December 11.

“Az, hogy milyen javakkal rendelkezünk az életben, attól függ, hogy milyen emberek vagyunk. Kutatások eredményei igazolják, hogy a legtöbb ember, aki nagy összegeket nyer a lottón, rekordidő alatt eléri, hogy visszacsöppenjen korábbi anyagi nehézségei közé. Két évvel a nagy nyeremény után ötből négy nyertesember rosszabb anyagi helyzetben van, mint amilyenben a kasszírozás előtt volt. Legbelül egy szemernyit sem változtak, külső körülményeik pedig azt tükrözik, hogy milyenek belülről.
Nincsenek kerülőutak. Ahhoz, hogy a dolgok javuljanak, saját magunknak is javulnunk kell. Ha nem teszünk erőfeszítéseket, akkor a jelenünk a tegnapunkhoz fog hasonlítani.”
(Andrew Matthews – Élj Vidáman)

December 10.

Figyelem és érzem az embereket.

Amióta békében élek magammal, nincsenek konfliktusok körülöttem, csak tiszta kommunikáció. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértés van a közvetlen környezetemben, de kimondom azt, amit érzek, s gondolok. Nincsenek tüskék, ki nem mondott szavak és meg nem értett cselekedetek. Nem viszek magammal haragot, sértettséget, lezáratlan élményt. nem maradok azonban ott, ahol nincs helyem, ahol nincs rám szükség, ahol nem látnak szívesen, ahol nem fogadnak el.

Amióta békében élek önmagammal:

  • kérdezek,
  • nem válaszolok, ha nem kérdeznek
  • mindig az érzéseimről beszélek, s azok vezérelnek
  • adok szívesen
  • úgy hozom a döntéseim, hogy mindig szerepeljek bennük
  • tudok nemet mondani
  • hagyok időt pihenésre, töltődésre;

hiszen

“A béke belülről jön. Ne keresd kívül!”

December 7.

“Nem késő még… mondta az angyal. Akkor sem, ha most minden zavaros… Akkor sem, ha nem vagy már olyan fiatal… Akkor sem, ha követtél el hibákat és most félsz…
Még nem késő…
És aztán az angyal szemével kezdtem látni a világot…
Láttam a színeket, amelyeket megfesthetek, A hidakat, melyeket megépíthetek, Életet, melyet örömmel élhetek, Álmokat, melyek beteljesedhetnek, És ekkor világossá vált számomra…
Nem késő még.” R. A.

December 6.

“Szeress, élj, engedd el”

Különös az élet. A napok, hetek, hónapok telnek, s egy – egy fontos esemény, megemlékezés gondolkodtat el bennünket azon, milyen gyorsan is peregnek az évek.

Három év, s egy nap telt el, mióta sarkosan megváltozott az életem.

Ebben a három esztendőben több volt, mint előtte összesen. Megváltozott az életem, …. az életünk. Az események befolyással voltak a múltamra, az akkori jelenemre és a jövőmre – melyet most már élek.

Egy betegség, egy baleset vagy egy számunkra fontos személy elvesztése arra késztet bennünket, hogy átgondoljuk és átértékeljük a velünk történteket. Kapcsolatokat, érzéseket és legfőképp fontossági sorrendet. Nem a legjobb az, hogy számtalanszor tragédiának kell történnie ahhoz, hogy végre a saját életünk kezdjük el élni. Sokszor a csalódás, a harag vagy épp a megfelelési kényszer irányít minket – de eljön az idő, amikor tér és idő megszűnik, s olyan események sorába csöppenünk, ahol egyszerre több érzéssel is meg kell küzdenünk.

Az elmúlt három év bővelkedett élményekben, eseményekben – a skála minden lépcsőfokát megjártam és járom a mai napig – volt és van itt: kellemes, fantasztikus, váratlan, meglepő, kellemetlen, fájdalmas, visszatérő, s még sorolhatnám. Ma már megélem az eseményeket, az érzéseket. Ma már mindenről nyíltan és őszintén beszélek. A megbocsátás, az elfogadás, az elengedés, a tolerancia mind az életem részévé váltak. Merek gyengének mutatkozni, s úgy élni, hogy ne fedjem el fájdalmaim, nehézségeim, örömöm vagy kétségem.

Olyan emberek vesznek körül, akik elfogadnak és befogadnak. Mikor változunk, akkor a körülöttünk lévő világ is változik.

Átértékelődött az életem.

Tanulok, figyelek és új vizeken kormányozom most már a hajómat.

Hosszú még az út, a jó szeleket pedig befogja a vitorla…

“A végén ezek a dolgok számítanak a leginkább: Mennyire szerettél? Mennyire éltél teljes életet? Milyen mélyen engedted el?”

December 5.

“Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek… egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk… mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.” S. G.

78 embert ért el.

December 4.

“Aki befelé néz, az felébred.”

Mindannyiunk számára a legnehezebb és legrögösebb út befelé vezet. Nagyon sokszor fojtunk el érzéseket, megérzéseket, mondatokat,eseményeket. Nem akarunk megérteni helyzeteket és elfogadni azt, nekünk is részünk volt abban, hogy a dolgok nem feltétlen kedvezően alakultak.

Ahhoz, hogy kijussunk a saját magunk építette falak mögül, lemászhassunk végre az elefántcsonttoronyból, melybe önszántunkból zártuk be magunkat – először is befelé szükséges elindulnunk. Melyek azok a helyzetek, ahol mindig ugyanazt a döntést hozzuk, ugyanúgy reagálunk még akkor is, ha ez számunkra nem előnyös. Miért és hogyan keveredtünk bele abba a csapdába, ahol már nem látjuk a kiutat, az alagút végét sem – talán már meg sem tudjuk mondani.

Fontos és talán a legfontosabb az őszinteség. Nem csak másokhoz, hanem elsősorban önmagunkhoz. Merjük átgondolni és megfogalmazni, ha kell hangosan is kimondani, akármennyire is fáj – hol vesztettük el önmagunkat.

Ha elindulunk azon az úton, mely a szívünkhöz vezet, megnyílik előttünk a világ.

Ha körülnézünk, azok az emberek megnyerőek és sugározzák az erőt és az életet, akik rendben vannak önmagukkal, akik ismerik saját erősségeiket és gyengeségeiket és nem szégyellnek erről beszélni sem. Miért is tennék? Minden, amit átéltünk, mindenki, akivel megismerkedtünk, az életünk részévé vált. Fogadjuk hát el önmagunkkal együtt.

December 3. – Einstein gondolataival

Az év során bukkantam rá Albert Einstein gondolataira, melyek megragadták a figyelmem. Röviden, tömören fogalmazta meg már jóval ezelőtt az élet legfontosabb követendő gondolatait.

Ezekből választottam néhányat gondolatébresztőnek.

„Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.” –  Milyen igaza van. Számtalanszor tapasztaltam magam is, mennyire fontos, hogy természetes kíváncsiság hajtson bennünket céljaink felé. Ezzel mintegy megduplázhatjuk erőnket, akaratunkat, hiszen kellő belső hajtóerőt biztosít számunkra ez a motiváció.

“Bármelyik férfi,aki biztonságosan tud vezetni egy autót, úgy, hogy közben megcsókol egy csodaszép lányt, egészen egyszerűen nem adja meg a csóknak a kellően megérdemelt figyelmet.” – ez a gondolat arra utal, biztosítsunk kellő figyelmet annak a tevékenységnek, melyet épp végzünk. Ne morzsoljuk szét erőnket. Adjuk meg a kellő tiszteletet és figyelmet az általunk végzett cselekvésnek. Ezáltal önmagunknak is. Ott és akkor –  a jelenben.

„Az az ember, aki sosem hibázik, az még soha sem próbált ki semmi újat.”  – Mindannyian hozunk olyan döntéseket, melyek következménye nem szerez osztatlan örömöt bennünk. Sokszor mondom, hibás döntés nincs – nehézségekkel járó következmény van. Amikor megbotlunk, elesünk, ne keseredjünk el. Gondoljuk át, mit kell megtanulnunk, felismernünk a helyzetből. Nincs visszafordíthatatlan, végzetes döntés.

„Sose gondolok a jövőre – így is épp elég hamar eljön.” – élj a pillanatnak.” – Talán az egyik legfontosabb gondolat, hogy éljük meg a jelent. Az itt és most-ot. Keljünk úgy, hogy eltervezzük a napot, elhatározzuk, figyelünk magunkra és másokra, s így töltjük meg tartalommal az előttünk álló órákat. Este pedig tekintsünk vissza, s éljük át újra a szép pillanatokat.

„Ne arra törekedj, hogy sikeres legyél, inkább arra, hogy értékes.” – alkoss értéket.” – egyre többet dolgozunk, többet hajtunk, sosem elég semmi. Hosszú időbe telt, mire megéreztem és megértettem, hogy maradandót alkotni – nyomot hagyni – érzéseket és élményeket adni sokkal fontosabb, mint a sikerre törekedni. Hálás vagyok, amiért a munkám a szenvedélyem, mely minden nap energiával tölt el úgy, hogy közben segítek másoknak.

„Az információ nem egyenlő a tudással. A tudás egyedüli forrása a tapasztalás.” – Sokan kérdezték már meg tőlem, hogyan tudok segíteni másoknak, ha nekem is vannak elakadásaim. A válasz egyszerű. Tudom és átéltem azokat a lépcsőfokokat, ahonnan azok jönnek, akik hozzám fordulnak segítségért. Átéltem a saját mélypontjaimat, megéltem mélységeket és magasságokat. Tanultam nehéz helyzetekből, hoztam fájdalmas döntéseket, azonban egyet sosem tettem. Nem adtam fel. Sem a helyzetet, sem a felelősséget, sem a fejlődés lehetőségét. Ez a kulcs a végül dinamikus – harmonikus élethez. Ismerni önmagunkat, képességeinket, határainkat, lehetőségeinket, melyet csak a tapasztalás útján ismerhetők és érhetők el.

„Tanuld meg a játékszabályokat, és utána már csak játszanod kell. Persze mindenkinél jobban.” – A szabályok ismerete nélkül nem működik semmi. A mindennapokban való eligazodáshoz elengedhetetlen alapvető szabályok ismerete: illem, együttélés, odafigyelés, türelem, elfogadás és szeretet.

December 2.

Számtalanszor előfordul velünk életünk során, hogy olyan emberek kerülnek közelebb hozzánk – legyen szó baráti kapcsolatokról, kollégákról, esetleg szerelemről – akik mellett elfáradunk, elszívják energiáink, készleteink lemerülnek.

Többnyire észrevétlenül kúsznak be a mindennapjainkba.

Hogyan ismerheted fel őket könnyedén?

Kellemes, kommunikatív emberek, rajongásig szeretik „áldozatukat”. Sokszor pozitív visszajelzést adnak, azonban egy idő után váltanak és sajnálkozásba kezdenek. Vége – hossza nincs a panaszáradatnak. Sokat mesélnek addigi rettentő életükről, a rengeteg bántásról, mely érte őket. Hiszik, csak újonnan talált ismerősük segíthet rajtuk kigyógyulni az önsajnálatból; s azt is, végre nem lesznek áldozatok.

Nem egyszerű nekik segíteni, hiszen semmilyen kritikát nem fogadnak el; csak az általuk elképzelt álomvilág létezik, ahol minden tökéletes lenne, ha végre hagyná mindenki őket élni. folyamatosan felelősöket keresnek, miközben igyekeznek elterelni önmagukról a figyelmet.

Nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy gond legyen számukra, ha másokkal is tartod a kapcsolatot; ilyenkor maximális kisajátításra törekednek. Bűntudatot keltenek bennünk, amikor már nincs sem időnk, sem energiánk végighallgatni őket.

Mit tehetünk? Mit tegyünk?

Kedvesen, mégis határozottan a tudomásukra hozni, nekünk mi elfogadható még. Igyekezzünk pozitív példaként állni előttük. Felhívni a figyelmüket arra, az élet szép, tele csodákkal. Felesleges időpazarlás a sok panasz, a felelősök és főleg a hibások keresése; hiszen a felnőtt embert onnan ismerjük, meg – vállalja tetteit, szavait. Felelősséget vállal.

Nem hárít.

Nem magyarázkodik.

Elfogad…

….szeret

…..feltétel nélkül…..