Az életnek nevezett kötéltánc legnagyobb részében behúzódunk a magunk alkotta otthonos színtérre. Ott mindvégig kényelmesen megbújhatunk: elfoglaltan, gondolatokba merülve, szenvedve vagy jókedvűen. Ismerős és mozgásterünket szűkre szabó kikötő ez, egyetlen kijárata a kifeszített kötél, amelyik a következő biztonságos kikötőhöz vezet. Idővel és igen kellemetlenül az ígéret refketorfénye a következő színtérre vetül, és a miénk fájdalmassá vagy üressé válik. Amikor ez bekövetkezik, megdermedünk a helyünkön. Megkockáztatjuk-e a változtatást, elindulunk-e a magasban kifeszített kötélen?” (Judith Sills)
Az életnek nevezett kötéltánc legnagyobb részében behúzódunk a magunk alkotta otthonos színtérre. Ott mindvégig kényelmesen megbújhatunk: elfoglaltan, gondolatokba merülve, szenvedve vagy jókedvűen. Ismerős és mozgásterünket szűkre szabó kikötő ez, egyetlen kijárata a kifeszített kötél, amelyik a következő biztonságos kikötőhöz vezet. Idővel és igen kellemetlenül az ígéret refketorfénye a következő színtérre vetül, és a miénk fájdalmassá vagy üressé válik. Amikor ez bekövetkezik, megdermedünk a helyünkön. Megkockáztatjuk-e a változtatást, elindulunk-e a magasban kifeszített kötélen?” (Judith Sills)

ENGEDD EL A KÖTŐDÉST

7. “Engedd el a kötődést.”

A tegnapi bejegyzés témájához szeretnék még megosztani Veletek néhány gondolatot.

Nem csak megbocsátanunk kell ahhoz, hogy boldogabb és teljesebb életet élhessünk. El kell engednünk minden negatív érzést, haragot, dühöt vagy épp csalódást.

Figyeld csak meg, ha valaki felbosszant vagy bánatot okoz neked, őt magát hogyan érinti ez? Ugye? Máris látod magad előtt a gúnyos mosolyt, hallod az elejtett megjegyzéseket és látod, amint a másik magadra hagy téged a gondokkal. Sose felejtsd el, hogy az, amit érzel – az a tiéd. Ha bosszús vagy, haragos vagy dühös – ez mind – mind benned van. Nem tudod a másiknak átadni. Ha nem hatnak az érzéseid a másikra, akkor azok mind egy szálig a te birtokodban maradnak; s előbb utóbb megbetegítenek.

“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.”

Olyan ez, mint az ajándék, amit nem fogadnak el tőled. Nálad marad. Az összes érzés, melyet magadban tartasz, nem engedsz el, sajnos neked okoz majd gondot.

Engedd hát el mindazt, ami már nem szolgálja az életed. Fogadd el, hogy mások másképp látják a dolgokat, s hagyd élni a saját életüket. Tégy úgy, ahogy neked jó és elfogadható. Ne akarj se megfelelni, s ne is őrizd görcsösen a rossz emlékeket.

http://www.youtube.com/watch?v=Q0sQcC4Duc0

Hidd el, teljesebb, s boldogabb élet vár így Rád!

 

SZERESS, ÉLJ, ENGEDJ EL

6. “Szeress, élj, engedd el”

Különös nap a mai. Olyan, ami mély nyomott hagyott bennem két évvel ezelőtt. Olyan, ami örökre megváltoztatta a gondolkodásmódom. Olyan, ami teljesen megváltoztatta az életem. Olyan, ami befolyással volt a múltamra és az akkori jelenemre, ezáltal alakítva a jövőmet. Amit MOST élek.
Amikor elveszítünk valakit, aki fontos szerepet játszott az életünkben, rengeteg mindent átgondolunk és átértékelünk. Kapcsolatokat, érzéseket és legfőképp fontossági sorrendeket. Nem a legjobb az, hogy sokszor tragédiának kell történnie ahhoz, hogy végre a saját életünk kezdjük el élni. Sokszor a csalódás, a harag vagy épp a megfelelési kényszer irányít minket – de eljön az idő, amikor tér és idő megszűnik, s olyan események sorába csöppenünk, ahol egyszerre több érzéssel is kell megszűnni.
Apa!
Két évvel ezelőtt ezen a napom döbbentem rá, hogy mit jelent várni. várni, hogy az, akihez valaha szoros szálak fűztek, talán a legszorosabbak – hány éven át várta, hogy visszatalálok hozzá. Rádöbbentem, mit jelent a megbocsátás mindkét oldalról. Azt, hogy nem baj, ha hibázunk, hiszen gyarlók vagyunk mindannyian – de a lényeg az, hogy meg tudjunk bocsátani. Ezt nagyon nehéz elfogadni, s elengedni sérelmeket. Nekem sikerült! Köszönöm!
Azt is átéltem és megértettem, mit jelent a sokszor már – már elcsépelt SOHA TÖBBET kifejezés. Sokszor és sokat vártam azelőtt is, de ezen a napon tanultam meg alig pár óra leforgása alatt, mit jelent az ismeretlen várni.
Nagyon sokszor hallottam évekig, mennyire erős vagyok és vigyázzak erre a tulajdonságomra. Köszönöm, hogy ott és akkor megtanítottad nekem, mit jelent valóban ERŐSnek lenni. Erős az, aki kimutatja az érzéseit és a félelmeit.
Megtanultam azt, mit jelent elfogadni és befogadni, mit jelent toleránsnak lenni. Olyan emberek vettek körül, akik nagyon szerettek Téged és elfogadtak engem, mert tudták, Neked ez milyen fontos.
Átértékelődött az életem. Tanulok, figyelek és másfelé kormányozom most már a hajómat. Hosszú még az út, de már jó szeleket fog a vitorla… :O)
Köszönöm az elmúlt évet, a visszatérő barátokat, barátnőket, iskolatársakat, gyermekkori szerelmet, új munkatársakat, hiszen mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy visszataláljak önmagamhoz, s mindannyian újra hozzáadnak a mindennapokhoz értékes perceket, érzéseket  – nem véletlenül léptek be újra az életembe.
Már nem aggódom, ne aggódj.
Jó éjt.
“A végén ezek a dolgok számítanak a leginkább: Mennyire szerettél? Mennyire éltél teljes életet? Milyen mélyen engedted el?”